A nagy falat

Friss topikok

Linkblog

Kínához kíváncsiság és türelem kell

2011.02.13. 18:11 Holch Gábor

A Könyhét 2011. februári számában Jolsvai Júlia kíváncsiskodására Holch Gábor válaszol.

 

A Jószöveg Műhely Kiadó gondozásában jelent meg Holch Gábor Mindenki szellemi kalauza – Kína című kötete. A könyv szakszerű, alapos, érdekes fejezetekben mutatja be Kínát. A szöveget Balogh Attila szemet gyönyörködtető, informatív képei árnyalják és egészítik ki. Holch Gáborral a világháló segítségével Sanghajban beszélgettünk

– Gondolom, e hatalmas és szerteágazó témát nehéz volt egy ilyen viszonylag kis terjedelmű kötetben körüljárni.

– Így van. Rengeteg mindenbe bele kellett menni, miközben megpróbáltam nem túl felületesen kezelni a felmerülő kérdéseket. Volt olyan téma, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni vagy túlságosan leegyszerűsíteni. Kína jelenkori története az erőltetett gazdasági fejlődésen alapul, arról muszáj volt szót ejteni. A pártállami berendezkedés szintén fontos. Ha ezeket nem világítom meg kellő mélységben, akkor az olvasó nem sok mindent ért meg Kínából.

– Hogy került Kínába?

– A történet hivatalosan akkor kezdődött, amikor 2002-ben kijöttem. Természetesen már korábban is érdekelt az ország. Az édesapám is dolgozott Kínában mint mérnök. Jómagam pedig komolyan foglalkoztam a kung fuval korábban. Tegyük még hozzá, hogy az ELTE-n végeztem filozófia szakon és mindig is borzasztóan érdekeltek a keleti filozófiák. Később diplomáciai vonalon kezdtem dolgozni, az ENSZ, majd az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezete) kötelékében. Végül főiskolai tanárnak jöttem ki, azzal a feltett szándékkal, hogy az első évet gyakorlatilag a nyelvtanulásra fordítom. Ez így is történt.

– A kínaiak nem tudnak angolul?

– Én egy viszonylag kis városban éltem kezdetben, ahol egyáltalán nem, de a nagyvárosokban sem beszélnek sokan angolul. 

– Utána kezdett el tanácsadással foglalkozni?

– Igen, jelenleg vezetési tanácsadó vagyok. Eredetileg nemzetközi szervezetnél terveztem dolgozni, de ez Kínában problémásabb, mint máshol. Kutakodásom azonban tanácsadói megbízásokhoz vezetett, 2005-ben pedig saját céget alapítottam Campanile Consulting néven. Klienseink nagy része multinacionális nagyvállalat, a felső- és középvezetést tréningezzük, illetve stratégiai és vezetési tanácsokat adunk. 

– Mi az, ami az európai ember számára a legnehezebben megszokható Kínában? 

– Szerintem kétségkívül a legnehezebben megszokható dolgok azok az európai szemmel bosszantó kínai szokások, mint a köpködés, tülekedés, szemetelés. Amíg nem él az ember olyan helyen, ahol nap mint nap szembesül vele, addig nem is tudja, mennyire zavarják, mennyire bántják ezek a szokások. Lehetetlen megszokni, olyan európaiakat is zavar, akik már húsz éve élnek itt. 

– Milyen más különbségek vannak?

– Rengeteg különbség van. Ahogy megérkezik az ember, és az első döbbeneten túl van, hamar ráébred például, hogy mennyire kevés itt a régi épület, műtárgy, vagyis a történelemnek az a fizikai jelenléte, amely Európában körülvesz minket és természetes számunkra. Nekünk az is furcsa, hogy Kínában az emberek állandó versenyben, folytonos nyomás alatt vannak. Ezt sokan a kommunizmusnak tulajdonítják, ez azonban nem helytálló, egyszerűen így működik ez a társadalom. Van egy aránytalanul nagy hatalommal rendelkező elit, akik felhasználják a többi embert mint erőforrást. Természetesen mindenki az elitbe szeretne tartozni, ezért a nagy könyöklés. 

– A könyvben szó esik róla, hogy mennyire fontos a kínai embernek az „arca”.

– Ez nagyon fontos dolog. Ha valaki egy kicsit sem érti „az arc” lényegét, az nem fog tudni elboldogulni Kínában. De nehéz megfogni a mibenlétét, csak a saját bőrünkön lehet megtapasztalni igazán. Ez az oka, hogy sokszor az európai ember igazságtalannak érzi az itteni társadalmat. Épp azért, mert másképp működik az egész. Az ázsiai társadalom etikai motorja egyértelműen a külső kontroll, ellentétben az európai zsidó-keresztény ember belső lelkiismeretével. Ha bárkit kritizálok mondjuk a munkahelyemen, azzal olyan presztízsveszteségre kárhoztatom, amelynek a felelősségét nem nagyon vehetem magamra. A kínaiak sokkal ritkábban és máshogy kritizálnak, fogalmaznak meg ellenvéleményt, szólalnak fel, mint mi. A hierarchiában felettük állótól várják tehát, hogy megtegye az első lépést, hogy kritizáljon stb.

– Hogy viszonyulnak az idegenekhez? Mennyire engedik őket közel magukhoz?

– A japánokhoz képest például nagyon pozitív kíváncsiság van bennük a külföldiekkel szemben. A kínaiak nagyon gyakorlatias emberek, tisztában vannak azzal, hogy Kína milyen sokáig elszigetelődött a külvilágtól, és ez milyen nagy károkat okozott nekik. Nem csak a Mao-időszakról beszélek, hanem már a 18. században kezdődő folyamatról. Nagyon érdeklik őket a külföldiek.

– Hogy annyira sokan vannak, hogy mindenhol olyan óriási nagy a zsúfoltság, az nem nyomasztó egy európai ember számára?

– Ez egy megszoksz vagy megszöksz dolog. Aki éveket tölt Kínában, azt valószínűleg nem idegesíti olyan nagyon a tömeg. Nagyon nagy tömeg van, otthoni szemmel nézve tényleg hihetetlen. Amikor hazamegyek, úgy érzem, mintha ott kihaltak volna az emberek. De mindennek van előnye és hátránya. 

– A kötetet gyönyörű képek illusztrálják.

– A fotós nagyon jó barátom, hosszú évek óta ő is Sanghajban él. Hogy ilyen nagy a képek aránya, ez inkább a kiadón múlott, mert azt szerették volna, hogy hasonló legyen, mint a sorozat előző kötete, amely Japánról szól. Ahogy felkértek a könyv megírására, rögtön Balogh Attilára gondoltam, mert több mint tízévi ittléte alatt a lenyűgöző képek ezreit készítette.

 

Eredetiben a Jószöveg Kiadó honlapján

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyfalat.blog.hu/api/trackback/id/tr832658557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Olikincs · http://onlinepszichologia.hu 2011.02.14. 02:50:55

én olvastam, nagyon érdekes könyv
süti beállítások módosítása