A „Nagy falat” eredetileg egy cikk címe volt, amelyet a Progresszív számára írtam 2006-ban. A cikk egy körkép volt a kínai élelmiszerpiac helyzetéről élelmiszeripari szakemberek számára, márcsak ezért is kézenfekvő volt a cím. A másik ok viszont az volt, hogy a cikk alapját képező kutatás során folyamatosan az járt a fejemben, mi is a fő üzenetem a kínai piac iránt érdeklődő magyar szakemberek számára. Ez pedig nem a Kínában kínálkozó (tényleg hihetetlen) lehetőségek leírása kellett hogy legyen, mégcsak nem is az ott leselkedő veszélyek, hiányosságok. A fő üzenet a magyar, csakúgy mint más európai olvasók számára az, hogy vegyenek egy nagy levegőt, mielőtt nekiszaladnak Kínának, mert hát... igen, Kína nagyon nagy falat.
Az eredeti „Nagy falat” cikknek (Benke Anna szerkesztő unszolására) nagy lelkesedéssel vágtam neki, de nem vártam sokat tőle a magam számára. Meg kellett lepődnöm azon, hogy rengeteg visszajelzést kaptam, főleg olyan üzletemberektől, akik már hónapok, évek óta fontolgatták, hogyan is fogják meg ezt a Kína dógot. Sokan közűlük magasan az otthoni átlag felett vannak az ötlet kivitelezhetőségével kapcsolatban, mivel beszélnek nyelveket, van külföldi szakmai tapasztalatuk, összeköttetéseik és urambocsá’ már jártak is Kínában. Arról azonban, hogy mekkora falat Kína, és tényleg tisztelet a kivételnek, a magyar üzletembernek halvány lila gőze sincs, nem is lehet. Hogy miért? Hát erről fog szólni ez a blog.
