Mint sok itt élő külföldi, én is szívesen faggatom kínai ismerőseimet (meg akár azokat, akiket nem ismerek) a kínai hagyományokról és babonákról. A legjobb időszak erre a Holdújév közeledte, vagyis általában január vége és február eleje.

A Holdújév Ázsia legnagyobb ünnepe. Messze felülmúlja a Karácsony fontosságát Európában, több okból. Akik éltek mediterrán országokban, azok tudják, hogy ott nem akkora etvasz a karácsony, Európa keleti felén pedig az ortodox ünnepek dominálnak. Holdújév viszont egész Ázsiában van, bár más-más a kínai, vietnámi, laoszi vagy japán ünneplés.

A Holdújév talán legizgalmasabb hagyománya a tizenkét állatjegy változása, a miénktől eltérően nem havonta, hanem évente. Az év második holdfordulójakor új korszak kezdődik (egy évre), melyet a tizenkét állat egyike határoz meg.

Az állatok, hasonlóan a mi zodiákus hagyományunkhoz, bizonyos tulajdonságokkal ruházzák fel az új évet. A kutya itt is a hűség és kitartás szimbóluma, így ilyenkor jó családot alapítani. A disznó éve inkább az élet élvezetéről szól.

A tavalyi éve a tigris éve volt, bömbölt is a kínai gazdaság, és villogtatta az oroszlánkörmeit, már ha az olvasó elnézi a képzavart. Az utcán soha nem látott mennyiségben árusították a szárított tigrishúst, tigrisinat, a tigrisfogat és a többi tigrismiegymást, melyek egy része a természetvédők vészkiáltásainak megfelelően orvul elejtett tigrisekből, nagy részük azonban a marhavágóhidakról származik. Itt nem csak az órát kell alaposan megnézni, hogy eredeti-e. A tigrisfog nyakba kötve megvéd a rossz energiáktól (már ha nem rossz helyen vettük), a csontot és húst pedig porítva teába, pálinkába keverik és egészséget remélnek tőle. A szárított tigrispénisz a gazdag kínaiak között állítólag vagyonokért kel el, de abba már tényleg nem merek belegondolni, az erősebb férfiasság reményében mit kapnak a pénzükért.

Úgyhogy a napokban elkezdtem kérdezgetni boldog-boldogtalant, mit várjunk a soron következő nyúl évétől. Két okból is kiváncsi voltam a válaszra. Az egsik, hogy a nyúl szinte a világon mindenhol kevéssé ismert, de nagy hagyományokkal rendelkező spirituális szimbólum. Egykor a nyulat az alvilág és az élők világa közt szolgálatot teljesítő spirituális vezetőnek tartották. Erre azonban mára nem sok minden emlékeztet: ritka példaként illik felhozni a húsvéti nyulat és az Alice csodaországban Fehér Nyulát.

A másik ok, mint ahogy már egyebütt írtam róla, hogy a Világkiállítás év elmúltával valahogy mintha kiment volna a szőnyeg a kínai fejlődés alól: nem igazán tudják az emberek, mi a következő nagy durranás, amire büszkék lehetnek és a külföldiek orra alá dörgölhetik.

Meglepve hallom nap mint nap, hogy a Nyúl remekül kifejezi ezt a tanácstalanságot. A tavalyi tigris évben mást sem hallottam, mint hogy az ázsiai kis tigrisek (Tajvan, Hongkong, Szingapúr és Dél-Korea) után itt a nagy tigris és mindent visz. A nyúl évére viszont rendszerint hümmögés a válasz: "Lássuk csak, mit is csinál a nyúl?"

Az egyik ügyfelem szerint a nyúl gyors állat, így ez az év gyorsan el fog menni. Megkérdeztem egy bölcs kinézetű urat a lakóparkunk szaunájában, aki szerint azonban Kínában nem nagyon van nyúl, úgyhogy nem tudja. A közértes a kérdésre röhögve azt válaszolta, a nyúl csak egy dologhoz ért nagyon (de nem mondta ki, csodálkoztam is volna). 

A legnagyobb lelkesedéssel egyelőre egy dologról beszélnek azok, akiket a kínai kalendáriumról faggattam: arról, hogy a Nyúlon túl a Sárkány éve következik, az pedig a tizenkét állatjegy közül a legszerencsésebb!