újabb cikk jelent meg a sanghaji világkiállítás Magyar Pavilonjáról. A szerző döglött oroszlánba bátorkodott belerúgni, illetve mivel a cikk főleg idézetekből áll, belerúgatni. A munka egy közepes blogbejegyzés színvonalát hozza, de mivel ezúttal a hvg.hu színeiben jött ki, jobban elgondolkodtatott, mint a rendes heti pavilonócsároló cikk.
Senki nem vitatkozik azzal, hogy hatalmas a köd a pavilon finanszírozása körül. Az üzemeltetők felelősségre vonása körüli vitákhoz sem szeretnék hozzátenni. Viszont a hvg.hu színvonalához méltóbb lett volna, ha kirohanása helyett inkább mérleget von - ez ugyans így az Expó vége felé és a százszámra megjelenő cikkek ellenére is hiányzik a magyar médiából.
Nem állítom, hogy egy megalapozott mérleg feltétlenül hízelgőbb eredményt produkálna a Pavilonunk számára. Viszont legalább túlléphetnénk vele egy igen jellemző berögződésen, nevezetesen hogy Magyarországot érintő de nemzetközi vonatkozású eseményekről kizárólag a hazai álláspont alapján nyilatkozunk.
Íme néhány péda arra, mit vehetne górcső alá egy Pavilon-mérleg:
A LÁTOGATÓK SZÁMA
Nem láttam statisztikákat arról, a hazánkhoz hasonló méretű és ismertségű országok pavilonjaihoz képest hány látogatónk volt. Írtak a sorbanállásról (azt is, hogy kell, azt is hogy nem kell sorbanállni), írták, hogy tele van és hogy nincs egy lélek sem.
Az Expó első hónapjaiban ellenőrizhetetlen statisztikákra hivatkozó cikkek láttak napvilágot, miszerint egy bizonyos Asia Online a tíz legnépszerűbb pavilon között tartja számon a magyart. Én ott ilyen statisztikát nem láttam, de mindegy: a nyár vége felé ezek a hangok valahogy elhallgattak. Lehet, hogy az Asia Onlineon szavazó kínaiaknak a magyar politikai helyzet változásával már nem tetszett annyira a Gömböc?
Az Expó előrehaladtával, illetve mostmár a vége felé szintén szívesen vennénk olyan újságírói véleményeket, amelyeknek személyes élmény az alapja. Mit mondtak a látogatók az adott lapnak, tévéállomásnak? Ezt persze félmosollyal írom, mert a véletlen úgy hozta, hogy az Expó-botrány duzzadásával egyidőben szinte teljesen elmaradtak a sajtólátogatások Sanghajban, az utóbbi egy hónap véleményei tudtommal másodkézből szerzett értesüléseken alapulnak.
A JAVÍTÁS SZÁNDÉKA
Hiába meregetem a szemem, nem találok javaslatokat a Pavilon körüli sajtóban. Igaz, hogy a Pavilon tervezése, kivitelezése a közvélemény bevonása nélkül történt, és valószínű, hogy sok adófizetői pénz tűnt el ilyen-olyan zsebekben. De kérem szépen, a pénz (pénzünk, pénzetek?) jelentős része ott áll Sanghajban, részben kihasználatlanul.
Teljesen irreális remény-e, hogy magáncégek vagy állami intézmények az események befogadására alkalmatlan pavilon köré magyar vonatkozású eseményeket szervezzenek, és népszerűsítsék a Gömböc alapgondolatát adó magyar géniuszt? Lehetetlen lett volna Expó-túrizmust szervezni otthonról, például szakemberek számára?
Sanghajban az Expó körül a másodlagos események egész garmadája zajlott, borkostolótól színházi előadásokon keresztül szakkonferenciákig. Ezeknek nagyrésze nem a kiállítás területén zajlott, hiszen azonkívül, hogy ott szinte lehetetlen volt menet közben termet foglalni, a nyári hőségben elég nagy tortúra volt a zöld Expó jegyében gyalog megközelíteni a pavilonokat, konferenciaközpontokat. A vonatkozó események jórészét magáncégek szervezték, így a Torres a spanyoloknak csapott hírverést, hogy csak egy számunkra tanulságos példát említsek. Én hasonló magyar kezdeményezésről nem hallottam, olvastam.
ÖNKERESÉS
Szerintem a Magyar Pavilon története nagyon sokat elárul hazánkról és az ott uralkodó hangulatról. A pavilonok ugye az ország önképét (magyartalan de divatos kifejezéssel élve az országimázst) hivatottak megjeleníteni.
Országunkat nem a közpénzlenyúló szolgáltató cég tartotta vissza a markáns kommunikációtól. Olyan van az olaszoknak is. Nem is a kivitelezés hiányosságai, mert az Expó számos pavilonja Patyomkin-ház, amit csak egy irányból érdemes nézni.
A probléma az, hogy Magyarországon nincs megegyezés: miről szól a magyarság, miről szól az ország, vagyis hogy mi az imázs. Már maga az országimázs szó is sokat elmond erről, mert ugye ez olyan "népiesch".
Azért lett Gömböc, mert más ötlet nem volt, és két éve nem volt közfelháborodás, hogy csak Gömböcöt ne!
Félreértés ne essék, a nemzeti önkép magában még nem eredményez jó pavilont. Ha valakinek, Egyiptomnak van arculata, pavilonjuk viszont egy vicc. Hozzá képest a magyar no-image koncepció egy pavilon-kuriózumot hozott létre.
Tény, hogy a Gömböcből a kínai látogatók nem veszik le, mi Magyarország, a nagyrészük nem is fog emlékezni, hogy melyik pavilonban voltak azok a lógó izék (csak mi tudjuk, hogy az egy erdő Irinyi gyufáiból). De így lesz sok másik pavilonnal is. Az Expó-útlevelében teljes pecsétkollekcióval rendelkező kínai átlaglátogatónak nem esett le, hogy Bali, az afrikai ország nem azonos Bali szigetével, nem biztos benne, hogy Litvánia melyik földrészen van és hogy miért voltak Algéria pavilonjában görög oszlopok.
Viszont ugyanezt a közönséget nem érdekli az sem, hogy milyen belpolitikai csaták állnak a magyar, az olasz és az amerikai pavilon létrejötte mögött. Egy jó napot akarnak maguknak, ahol a gyerek szaladgálhat, lehet fényképezni és lehet utazni legalább gondolatban, mert a valóságban azt még nem nagyon lehet.
Ha maradandó élményt akarunk kiváltani Kínából a Gömböcös házzal, a munka javarésze csak most következik. Legközelebb, ha magyar szabadalmat, gépet akarunk eladni Kínában, ne felejtsük el megemlíteni, hogy az a zen hangulatot árasztó meselabirintus - na az mi voltunk!
