Miután Kína meghódította a világot olcsó tömegtermékekkel, a mesés profitot most arra fogja felhasználni, hogy világszínvonalra fejlessze belső fogyasztói piacát, érett szolgáltatási ágazatot alakítson ki és a világ kutatás-fejlesztési központjává váljon. Legalábbis így szól a hivatalos fáma, sok más olyan kijelentéssel együtt, minthogy Sanghaj tíz éven belül a világ öt pénzügyi fővárosának egyike lesz, hogy Kína a következő művészeti nagyhatalom, valamint az a jópofa transzparens a sanghaji városfejlesztési múzeumban, hogy az idei világkiállítás az emberiség történetének egyik legkimagaslóbb eredménye volt.
Ma reggel viszont részt vettem egy, az University of Irvine, California által rendezett sanghaji kerekasztal beszélgetésen MBA-hallgatók számára, ahol rengeteg érdekes gondolat merült fel erről az új irányról.
Számomra a legérdekesebb egy AAMA nevű befektető szervezet képviselőjének, William Bao Bean-nek a véleménye volt. "Az innováció a Kínai beruházások terén az idő és pénz elpocsékolásának leghatékonyabb módja", mondta William. Szerinte a kínai piacon nem olyan cégekre van szükség, mint a Google vagy az Apple akik egy túltelített környezetben teljesen új koncepcióval és megoldásokkal rukkolnak elő és hagyják maguk mögött a konkurenciát. A kínai piac egyrészt nem kész még a következő generációs termékekre, szolgáltatásokra, másrészt viszont hatalmas kereslet van olyanokra, amelyeket nem kell feltalálni, de Kínában még nem széles körben elérhetőek. "Aki azzal keres meg, hogy jól felszerelt műtőket vagy megbízható banki szoftvereket akar terjeszteni itt, sokkal szívesebben megtámogatjuk, mint aki valami forradalmian új dologgal rukkol elő", mondta a reggeli eseményen.
Sok minden szól emellett a meglátás mellett (már azonkívül, hogy az övéhez hasonló cégek kezében van a pénz). Sokszor idézett tény például, hogy az utóbbi öt évben Kína bejegyzett szabadalmak terén a semmiből az első tíz közé küzdötte fel magát világszínvonalon, és ebben sokan a kutatás-fejlesztési ágazat érési folyamatát vélik tetten érni. Érdemes azonban tudni, hogy a Kínában bejegyzett összes szabadalom nagyobbik fele két cégtől, a China Telecomtól és a Huaweitől származik, és mindkettő úgynevezett "stratégiai ágazat képviselője a hivatalos kategóriák szerint. A szabadalmak a hazai piac, és főleg az állami cégek védelmét szolgálják, nem a az innovációt elősegítő jogállamiságot.
A jogi fejlődés ellenére klienseim szerint ugyanúgy lelopják az új technológiát Kínában, mint eddig. Az Európai Únió Kereskedelmi Kamarája szerint még az is előfordul, hogy a kínai szabadalmi hivatalból kerül külföldi találmányok teljes dokumentációja a helyi konkurencia kezébe. Az Alcatel-Lucent az európai és kínai kutató-fejlesztő csapatainak egész csiki-csuki hálózatával védekezik. Mindenki csak a project egy kis darabját látja, a munka nem hatékony, de legalább senki nem tudja lenyúlni a teljes dokumentációt.
Sok olyan állítólagos kutatás-fejlesztési központot is láttam multinacionális klienseimnél, akik gyakorlatilag semmit nem csináltak, csak a K-F kapacitásukat Kínába mozgató cégeket megillető adókedvezmények miatt tartottak öt-hat passziánszozó mérnököt a gép előtt.
A kínaiaknak soha nem volt az erősségük az innováció, és ha ez változni is fog, ehhez nem a kormány által kiírt két ötéves terv kell majd, hanem mondjuk tíz.
