...avagy kínai sztereotípiák az üzleti világban
Kína rohamos gazdasági fejlődése a fő oka annak, hogy az európai köntinensről mind több vállalkozás próbál szerencsét ebben az országban. Az európai üzletember számára azonban éppen ez a nyaktörő sebesség jelent hatalmas kihívást. Itthon normálisabb tempóhoz szoktunk, a fél év alatt felszökkenő felhőkarcolók és a legközelebbi látogatásunkkor felismerhetetlen városnegyedek elég nagy sokkot jelentenek. Sanghaj vagy Peking utcáin gyakran látni bizonytalanul forgolódó nyugati látogatót, aki egykori kedvenc vendéglőjét keresi valahol, ahol senki sem emlékszik rá. Pedig ott volt.
Az sem hathatós megoldás, ha az ember otthon jobban rákészül a kínai útra. Az úthálózat például olyan gyorsan változik, hogy a GPS rendszer nem képes követni, tovább kuszálva a már amúgy sem ideális közlekedési helyzetet. Nemcsak a fizikai, hanem a kulturális térkép is rohamosan változik. A legtöbb idelátogató legalább öt-tízéves forrásokból készül fel Kínára, és döbbenten tapasztalja, hogy már az is elavult.
És itt nemcsak arról van szó, hogy a szülők polcán talált Panoráma Útikönyvben látott fehéringes-kéknadrágos bicikliző tömegek helyett négyszintes kereszteződéseken tülekedő autóforgalmat találunk. Hamar elavulnak azok a kultúrális sztereotípiák is, amelyekre a legtöbb európai a kínaiakról alkotott képét építi. Aki szorgalmasan készül kínai viselkedéstanból vagy üzleti fortélyokból, a fellapozott könyvekben nagyjából három nagy közhelyre fog bukkanni: a taoizmus borzongatóan kétértelmű, misztikus nemistudommicsodájára, a konfúciánus etikáról szóló tirádákra és a kommunista társadalomról szóló fejtegetésekre.
Félreértés ne essék, a taoizmus, konfúcianizmus és a maoizmus tényleg meghatározó elemei a kínai viselkedésnek. Az sem igaz, hogy a kínai a legpragmatikusabb, legkapitalistább társaság, akik egy legyintéssel maguk mögött hagyták a múltat, ahogy azt egy hét Sanghaj vagy Kanton után feltételezhetjük. Külföldiként azonban óvatosan kell bánni az általánosításokkal, hiszen ezek ugyanakkora bakikat okozhatnak, mint a teljes tudatlanság.
Íme némi gyakorlati útmutató a legnépszerűbb közhelyekhez.
A TAOISTA
A taoizmus a legnépszerűbb kínai világnézet nyugaton, és a legtöbben ismerik eredetének és tanításainak alapjait. Talán ennek is köszönhető, hogy olyan sok európai érkezik azzal az elképzeléssel Kínába, hogy az itteni emberek mindennél többre becsülik a harmóniát és a természetet, nyugodt életre vágynak és nem törekszenek gazdagságra, hírnévre.
Külföldiként érdemes tudni, hogy a kínaiak nagyra becsülik a taoizmus hagyományát, ezt azonban a hétköznapi életben csak nyomokban, a mai szokásokba mélyen beágyazva fogjuk tetten érni. Mély bölcselettel, csendes szemlélődéssel a kínai hétköznapok bábelében nehéz találozni, de kínai üzletfeleinktől elleshetjük az alkalmazott taoizmus két legértékesebb ismérvét: a határtalan rugalmasságot és a azt a fajta türelmet, ami még akkor is jelen van, amikor hepciáskodnak, veszekednek.
Kínai szemmel nézve a nyugati ember nehézkes, rugalmatlan és türelmetlen. Amikor változik a program, lekésik a határidőt vagy nem egyértelműek az elvárások, a kínaiak gyorsan és könnyedén akcióba lendülnek, a külfüdiek viszont addig nem látnak munkához, amíg egy új tervvel nem álltak elő és erről nem egyeztettek.
A KONFÚCIÁNUS
A konfúciánus etika, család- és társadalomfelépítés a Kína-kézikünyvek kedvenc témája. Ennek okán sok idelátogató arra számít, hogy a kínaiak soha nem mondanak nemet, lassan, kimérten beszélnek és egyáltalán, úgy viselkednek, mint a mozifilmek kontyos karakterei.
Külföldiként kétségtelen, hogy a tárgyalóasztalnál inkább tetten érhető Konfúciusz, mint Lao Ce és a taoizmus hatása. A kínaiak gyakran burkolják udvariassági formulákba az ellenvéleményüket, bár ha nekik úgy tetszik, habozás nélkül tudnak nemet mondani vagy kritizálni. Próbáljunk az üzletre összpontosítani és soha ne próbáljuk a tárgyalófél szavahinetőségét kétségbe vonni, így gyakorlatilag bármit meg lehet beszélni a kínaiakkal (is).
Kínaiként furcsa, hogy a külföldiek nyíltan kritizálják egymást, és mégis sikerül megegyezniük. Sok kínai tárgyalófél vagy az otthoni szokáshoz hasonlóan burkoltan fogalmaz és ezért nem érti senki, vagy megpróbál külföldi módra kommunikálni, de átesik a ló túlsó oldalára és valami bunkóságot mond. Nekik is ugyanolyan nehéz a váltás, mint nekünk.
A MAOISTA
Bár Kína ma is Népköztársaság és a Kommunista Párt irányítása alatt áll, a jelenlegi gazdasági csoda Mao Elnök birodalmának romjaira épült. Ennek megfelelően a maoista hagyaték az üzleti életben az indián temetőkre épült házakról szóló filmekhez hasonlóan egyfajta kopogó szellemmé satnyult. Mindenhol jelen van, időnként nagy kavarodást okoz, de nem igazán kézzelfogható és nehezen magyarázható.
Külföldiként tartsuk észben, hogy a mai döntéshozók generációja megszenvedte a maoista időket és Teng Hsziao-ping reformját felszabadításként élte meg. A kínaiak imádnak üzletelni és pénzt keresni, és Teng megadta nekik a lehetőséget. Következésképpen akár multiknál dolgozó, Peter Druckert fejből idéző üzleti vezetők is hisznek a Teng-féle szocialista gazdaság rendíthetetlen igazságában, és az elveket az üzlet terén is alkalmazzák. Ne feszegessük, hogy a szocializmus jó dolog vagy rossz dolog, és ne hüledezzünk a Mao-arcképes bankjegyeken, hiszen Teng vagy akár Hu Csin-tao sem szakított hivatalosan Mao eszmei hagyományával.
Kínaiként nagyon nehéz eldönteni, hol végződik a régi és hol kezdődik az új. A jogrendszer például rohamosan modernizálódik, egyre inkább megfelel egy modern gazdaság elvárásainak és persze mást sem hall az ember a tévében, minthogy Kína ebben is utolérte a nyugatot. A bíróságok és a karhatalom azonban a Párt vezetése mellett nem lehet független, és ez a külföldi partner számára csak menet közben derül ki. Ügyanez a helyzet pénzügyi fronton.
Végső soron azonban Kína arról híres, hogy mindenre, de tényleg mindenre van megoldás. Ebben a taoista, a konfúciánus és a maoista is egyetért.
